Valami új.

Egy volt tanárom blogjára találtam a minap és úgy éreztem, nekem is bele kéne vágnom. Újra. Ugyanis volt már blogom anno. Aztán elkezdtem hanyagolni, majd odáig jutottam hogy a mai napon már a címére sem emlékszem. Kicsit szomorú. A legtöbb dologgal így voltam az életben. Belekezdtem és abbahagytam. 17 éves vagyok és azt kell mondanom, hogy többnyire helyén vannak a dolgaim. A mai viszonyokhoz képest nagyon jó életem van és hálás is vagyok érte. De hiányzik egy valami, hogy teljes legyek. Ő pedig P. Az első számú oka a változásomnak. Tudom hogy ez így nem mehet tovább, lépnem kell. Vagy le kell esnem a szakadékba, vagy átsétálni a kötélhídon. Csak el kell végre dőlnie, mert rohan az idő, észre sem vettem és eltelt több, mint másfél év. Úgy döntöttem, hogy bár viszonylag ritkán van alkalmam látni, arra fogok koncentrálni, hogy közelebb kerüljek hozzá. Emlékeztetem magam a "jobb megtenni és megbánni, mint megbánni hogy nem tettem meg" kis idézetre. Lehet hogy mások ezt nem így látják, de én tökéletesen egyetértek vele. Kezdenem kell magammal/magunkkal valamit.
Még nem döntöttem el hogyan vélekedem az ezotériáról, de úgy gondolom, hogy semmi nem történik véletlenül. Anyukámnak van egy ismerőse, aki először állapotfelmérést végzett rajtam és a fülem egy pontjából , ami fájt a felmérés közben, azt állította hogy szerelmes vagyok. Sosem gondolom P-ről, hogy szeretném, csak hogy határozottan tökéletes SZÁMOMRA. (Hozzá kellett tennem, mert nem akarok ekkora szavakkal dobálózni. Nekem az. Másoknak valószínűleg nem, de biztos akad olyan is, aki úgy vélekedik róla, ahogyan én.) Anyukám azt mondta, hogy vetessek kártyát ezzel a nővel, Zs-vel. Zs összekeverte a kártyákat, én emeltem a bal kezemmel, és a szívkirály (P-t jelképezi) köré lerakta a lapokat. Zs nem ismer engem ilyen szempontból, nem tudott P-ről semmit, és olyan dolgokat mondott a kártyalapokból, hogy megdöbbentünk. (Nem véletlen a többesszám. Ott volt egy nagyon jó barátnőm is, R.) Beszélt a kártyákból a múltról (ami tényleg úgy történt ahogy mondta), a jelenről (ami szintén igaz), majd beszélt a jövőről. Állítólag ezek a 'jóslatok' 3 hónapra előre érvényesek. Nem tudom hogy lehet ezt így egyáltalán megmondani, de azok alapján, amiket nekem ismeretlenül mesélt, úgy érzem hinnem kell benne. Ennyi idő után az a 3 hónap már nem tesz semmit. Reméljük a legjobbakat, és ha minden igaz, nem vagyok közömbös számára. Jó, ezt látom abból is, ahogy rám néz néha, de hát nem mindig és ez folyamatos kétségek közt tart. Meg ugye a 'nem merek'. Be kell látnom nem vagyok valami bátor ember. Ezen is igyekszem változtatni.
Kezdetnek ennyi. Remélem nem leszek halál unalmas.:D
Most pedig egy képpel búcsúzom. Jó éjt mindenkinek!